A pajzsmirigy egészségi állapotának összefüggései

Az allopatikus – nyugati - orvoslás a kibillent állapotok kezelésére leginkább szintetikus szereket használ és az elmúlt 100 évben arra kondicionálódtunk, hogy az egészségünket – és az egészségünkért történő felelősségvállalást is – teljesen átadjuk az orvos kezébe. Mivel pedig az allopatikus orvos terápiás ösvénye jellemzően kimerül a gyógyszer alkalmazásában, így más eszköz híján egy adott panaszra, adott szert kezdünk el szedni.

A hagyományos gyógyászati rendszerek – amilyen a tibeti gyógyászat is – bízva az egyén bölcsességében és a saját egészségéért történő tevékeny felelősségvállalásban a terápiás ösvényt az egyén tudatos együttműködésére alapozva egymásra épülő szintekben adja meg. 

Mivel egy kibillent állapot vagy betegség szinte soha nem önálló, így az ’egy betegség – egy szer’ látásmódja csak a legritkább esetben működik és sokszor az sem egyéb, mint az összetett, kibillent állapotra történő figyelmeztető jelzés – tünet – elnyomása. (Lásd. a fájdalomcsillapítást, ahol a fájdalom legtöbbször nem más, mint egy jelzés egy kibillent állapot jelenlétére és annak elnyomása hasonló ahhoz, mint amikor a tűzjelző megszólalása után nem a tüzet oltjuk, hanem a jelzőt kapcsoljuk ki.)

Pajzsmirigyről szóló írásunk segítségével próbálunk egy átfogóbb képet adni arról, hogy csupán ez az egyetlen kis pillangó alakú szervünk mennyire összetett folyamatokat irányít és a különböző hatások milyen módon befolyásolják az állapotát.

A hormonrendszerünk olyan kémiai hírvivő anyagokat – hormonokat – termelő és kiválasztó mirigyek és szervek összetett hálózata, melyek a kiválasztott anyagaikat a véráramba juttatva és a test különböző részeibe eljuttatva szabályozzák a testi funkciókat és fenntartják a homeosztázist. A pajzsmirigy ennek az összetett hálózatnak egyetlen kis része, ami az élet számos területére fejt ki jelentős hatást.

A pajzsmirigy működését az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső része (adenohipofízis) által termelt pajzsmirigy-stimuláló hormon, a TSH irányítja, mely kulcsszerepet játszik a pajzsmirigy-hormonok termelésének és felszabadulásának szabályozásában..

A pajzsmirigy által termelt két fontos hormon a tiroxin (T4) – vagy tetrajód tironin - és a trijód-tironin (T3), melyek fontos szerepet játszanak a szervezet működésében. A T4 négy, a T3 pedig három jódatomot tartalmazó tirozin-alapú aminosav származék. Ezeket a pajzsmirigysejtek raktározzák a tireoglobulin (Tg) nevű fehérjéhez kötődve. Innen a szervezet igénye szerint a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) hatására a véráramra kerülnek. A pajzsmirigyünk kb. 10-20 % T3-at termel, de biológiai aktivitása 4-szer nagyobb, mint a T4-nek és az utóbbi a sejtekben T3-má alakul, mivel ez a biológiai hatást kifejtő forma.

Hormonjait testünk minden egyes sejtje felhasználja az anyagcsere szabályozására, beleértve az étvágyat, a hangulatot, a vérnyomást, energiaszintet, hatással vannak az idegrendszerre, szívműködésre, hőháztartásra, tápanyag-hasznosításra és a menstruációs ciklusra. Fokozza a mitokondriumok működését, aminek következtében nő az energiatermelés és az oxigénfogyasztás. Ennek következtében az előbbi működések zavarai megnyilvánulhatnak a pajzsmirigy nem megfelelő működése következtében.

Amikor a szervezetnek pajzsmirigyhormonra van szüksége az agyban lévő hipotalamusz tireotropin-felszabadító hormont (TRH) szabadít fel. A TRH ezután serkenti az agyalapi mirigyet, hogy TSH-t szabadítson fel a véráramba. A TSH ezután a pajzsmirigybe jut, ahol a pajzsmirigysejtek felszínén lévő receptorokhoz kötődik, és elindítja a pajzsmirigyhormonok termelését és felszabadulását.

A TSH a pajzsmirigyben számos folyamatot serkent, többek között a jód felvételét, a pajzsmirigyhormon-előanyagok szintézisét és a pajzsmirigyhormonok véráramba történő kiválasztását. Az agyalapi mirigy által felszabadított TSH mennyiségét egy pajzsmirigyhormonok bevonásával működő visszacsatolási rendszer szigorúan szabályozza. Amikor a pajzsmirigyhormonszint alacsony, a TSH szintje megemelkedik, hogy a pajzsmirigyet több hormon termelésére serkentse. Ezzel szemben, amikor a pajzsmirigyhormonszint magas, a TSH-szint csökken, hogy csökkentse a pajzsmirigyhormonok termelését.

A TSH értéket a pajzsmirigy-hormonok szintjének jelzésére használják. A TSH magas szintje például pajzsmirigy-alulműködést (hipotireózis), míg az alacsony TSH-szint túlműködést (hipertireózis) jelezhet.

Ma már mindenki előtt ismert, hogy a stressz mennyire romboló hatással tud lenni az egészségre. Sajnos az emberek túlnyomó többsége időszakosan vagy állandóan stresszes állapotban él, anélkül, hogy belegondolna, hogy ez milyen veszélyekkel fenyeget.

A stressz említése esetén elkerülhetetlen, hogy pár mondatban megemlítsük a mellékvese szerepét. Ez egy páros hormontermelő szerv, mely a vesék csúcsán helyezkedik el. Stressz hatására a mellékvese un. stresszhormont – kortizolt – juttat a vérbe, ami az adott stresszhelyzetre való alkalmazkodásunkat segíti. A kortizol aktivizál minden a ’meneküléshez vagy harchoz’ mozgósítható energiaforrást és működési mechanizmust, többek között emeli a vérnyomást, a vércukorszintet, a pulzust.

A kortizol fontos szerepet játszik a pajzsmirigy munkájában, a T4 T3-má történő alakításában, valamint a pajzsmirigyhormont érzékelő sejtek receptorainak megfelelő működésében. Stressz esetén a túlzott kortizol-mennyiség miatt csökken a T4 T3-má történő átalakítási képesség, aminek hatására az érzékelő receptorok érzékenysége csökken vagy megszűnik, ami rövid úton pajzsmirigy-alulműködéshez vezet. Ezen kívül az emelkedett kortizol-szint elnyomja a TSH termelődését is, ami megint csak az alulműködést erősíti.

A tartós stressz egy idő után a mellékvese kimerülését okozza, aminek következtében a kortizol termelése lecsökken, ezért a pajzsmirigyhormon nem tud bejutni a sejtbe, így a feladatát nem tudja kifejteni, ami megint csak a pajzsmirigy alulműködését erősíti.

A krónikus stressz árt a HPA-tengely – hipotalamusz, agyalapi mirigy, mellékvese – kiegyensúlyozott működésének, csökkentve annak aktivitását. (Ez a rendszer szabályozza a szervezet stresszre adott válaszát.) Mivel a pajzsmirigy működését is a hipotalamusz – hipofízis szabályozza, annak alulműködése megint csak a pajzsmirigy alulműködését okozza. (Egy laborvizsgálat ez esetben mind a TSH, mint a pajzsmirigyhormonok – T3, T4 – alacsony szintjét mutatja.)

Mivel a HPA-tengely számos élettani folyamatot szabályoz, így annak nem megfelelő működése negatívan befolyásolja mindezen élettani folyamatokat. (pl. immunrendszer, anyagcsere, hangulat.)

Kanyarodjunk vissza egy kicsit az emésztőrendszerhez és vizsgáljuk meg a pajzsmirigy és a belek kapcsolatát.

Azt már tudjuk, hogy a stressz hogyan befolyásolja a HPA-tengelyt, most nézzük meg röviden, hogy mi módon befolyásolja az emésztést és az emésztőrendszer állapotát.

Amikor a szervezet stressz alatt áll, a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, ami a "harcolj vagy menekülj’ választ váltja ki. Ez az emésztőszervek vérellátásának csökkenéséhez vezet, mivel a vér a test más – a túléléshez elengedhetetlenül fontos – részeibe áramlik. Ennek eredményeként az emésztés lelassul, vagy akár le is áll.

A hagyományos gyógyászati rendszerek évezredek óta tényként kezelik és a modern kutatások is igazolták már, hogy a nem megfelelő emésztés, a gyomor- bélrendszer zavara számos betegség kialakulásához vagy súlyosbodásához járul hozzá. Ezen túl mára az is köztudott, hogy a bél mikrobiom (a bélben élő mikroorganizmusok közössége, egy összetett és fontos rendszer) állapota alapvetően befolyásolja az egészségi állapotot.

A stressz a mikrobiom állapotára is romboló hatással van, megváltoztatja az összetételét, ami a káros baktériumok túlszaporodásához és a hasznos baktériumok csökkenéséhez vezet. (Ezt az állapotot diszbiózisnak nevezzük.)

A stressz és a mikrobiom közötti kapcsolat kétirányú. Ez azt jelenti, hogy a stressz befolyásolja a mikrobiomot, és fordítva, a mikrobiom is befolyásolja a stressz szintjét. A bél-agy tengely egy kétirányú kommunikációs hálózat, amely a központi idegrendszer (agy) és az enterális idegrendszer (bél) közötti kölcsönhatásokat foglalja magában. A bélflóra döntő szerepet játszik ebben a tengelyben, mivel különböző mechanizmusokon keresztül befolyásolja az agyműködést és a viselkedést, beleértve a neurotranszmitterek és metabolitok termelését, valamint az immunrendszer modulációját.

A diszbiózis során az emésztési folyamat zavart szenved, ami számos gyomor-bélrendszeri rendellenességhez (pl. irritábilis bélszindróma), az idegrendszerre való hatása miatt hangulati zavarokhoz, valamint gyulladásos folyamatok kialakulásához és autoimmun kórképhez vezethet. (Egyes orvosi vélemények szerint a betegségek akár 90 %-a is összefüggésbe hozható a bél mikrobiom egyensúlyának felborulásával.)

Ezen túlmenően a stressz az emésztőenzimek és az emésztő savak termelésének és felszabadulásának csökkenéséhez vezet, ami károsítja az emésztést, az étel lebontását és a tápanyagok felszívódását, ami pedig hiánybetegségekhez vezet.

A pajzsmirigy által termelt hormonok – T3, T4 – nélkülözhetetlen szerepet játszanak az anyagcserében. Szabályozzák a táplálék fő alkotóelemeinek (zsírok, szénhidrátok, fehérjék) lebontását, sejtszíntű hasznosítását és a sejtek energiafelhasználását. Ezek a hormonok befolyásolják az emésztőrendszer motilitását is, vagyis azt a sebességet, amellyel a táplálék az emésztőrendszeren keresztül halad.

Ez az oka, hogy a pajzsmirigy alulműködés lelassítja az emésztőrendszert, ami puffadáshoz, hasi panaszokhoz, székrekedéshez, súlygyarapodáshoz vezet, míg a túlműködés következtében felgyorsult emésztőrendszer, hasmenés, hányás és fogyás tapasztalható.

A pajzsmirigyhormonok hatással vannak a gyomor és a vékonybél sejtjei közötti szoros kapcsolódásra azáltal, hogy a megfelelő kötések kialakításában és fenntartásában részt vevő fehérjék működését szabályozzák. Ez a szoros kapcsolódás akadályozza meg a nem kívánt anyagok átjutását a sejtek közötti réseken. Éppen ezért a pajzsmirigy hormonjainak alul vagy túlműködése negatívan befolyásolja a bélgát sértetlenségét, ami az úgynevezett szivárgó bél szindrómához vezet. Ez az állapot lehetővé teszi, hogy olyan nem kívánt anyagot kerüljenek a véráramba – pl. toxinok, baktériumok, emésztetlen élelmiszer-részecskék – melyek fokozott immunválaszt váltanak ki és gyulladásokhoz, autoimmun problémákhoz vezethet.

A női test egyik kulcsfontosságú hormona az ösztrogén. Létfontosságú szerepet játszik a női reproduktív szervek fejlődésében és szabályozásában, valamint fontos szerepe van a csontsűrűség fenntartásában, a szív- és érrendszer egészségében. Hatással van a nők kognitív funkcióira, beleértve a memóriát, figyelmet és hangulatot. Szabályozza a menstruációs ciklust, előkészíti a méhet a terhességre, támogatja a magzat növekedését és fejlődését a terhesség alatt.

Mind a kortizol-, mind az ösztrogénszintet a máj szabályozza. A stressz hatására megemelkedett kortizolszint máj általi lebontása megterheli a májat, negatívan befolyásolva annak működését. Mivel az ösztrogént is a máj bontja le ez az ösztrogénszint emelkedéséhez vezethet, ami növeli a pajzsmirigyhormont megkötő fehérje (thyroxine-binding globulin -TBG) termelését a májban, ami a vér teljes pajzsmirigyhormon szintjének emelkedéséhez vezet. Mivel csak az un. szabad – vagy nem kötött – pajzsmirigyhormonok képesek a szervezetre aktívan hatást kifejteni, amikor a TBG szint megemelkedik, több hormon lesz lekötve, ezért kevesebb szabad hormon jut be a sejtekbe és fejt ki ott hatást. Ez pedig pajzsmirigy-alulműködést fog okozni annak ellenére, hogy a vérben keringő összes pajzsmirigyhormon szintje normális értéket mutat.

Nem minden alulműködő pajzsmirigy mögött találunk autoimmun kórképet, de a hipotireózisos esetek mintegy 90%-a mögött Hashimoto-thyreoditis áll. Jellemzője a pajzsmirigyszövet - különösen a tireoglobulin (Tg) és a tireo-peroxidáz (TPO) - elleni antitestek termelődése, amelyek a pajzsmirigyhormon-termelésben résztvevő fehérjék. Ezek az antitestek a pajzsmirigyet veszik célba és károsítják azt, rontva a megfelelő működésre való képességét.

A Hashimoto-thyreoditis kialakulását számos tényező befolyásolja. Ilyenek lehetnek a genetikai hajlamok, környezeti kiváltó okok, az immunrendszer szabályozási zavara (diszreguláció), emésztőszervi problémák, mint a szivárgó bél szindróma, stb.

Szivárgó bél szindrómának nevezzük azt az állapotot, amikor a bélgát áteresztővé válik és lehetővé teszi, hogy – részben emésztett – fehérjék bejussanak a véráramba, ami pedig az immunrendszer erőteljes válaszát váltja ki. Ha ezek a fehérjetöredékek a búzában és más gabonafélékben található fehérjéket – glutenint és gliadint, együtt glutént - tartalmaznak, akkor az immunrendszer nemcsak ezek ellen a fehérjék ellen, hanem a pajzsmirigy – gliadinhoz hasonló – egyik fehérjéje ellen is immunválaszt indíthat. (Az a jelenség, amikor az immunrendszer összekeveri a hasonló fehérjéket és az egészséges szöveteket veszi célba, molekuláris mimikri néven ismert.)

Mivel a mikrobiom egyensúlyhiánya fokozott béláteresztő képességhez, gyulladásokhoz és az immunrendszer zavarához vezet, szintén hozzájárul a Hashimoto-kór kialakulásához és/vagy súlyosbodásához.

A stressz kezelése is lényeges Hashimoto-betegség esetén, és természetesen minden más autoimmun állapot esetén is. A túlzott stressz és a szimpatikus idegrendszeri dominancia negatív hatással van a mikrobiomra, az immunrendszer működésére és a szervezeten belüli méregtelenítési folyamatokra. A stressz hatékony kezelése, a kiegyensúlyozott, egészséges életmód támogatása segíti a gyógyulási folyamatot és az általános jól-lét elérését.

Bár a Hashimoto-thyreoiditis kialakulása során tapasztalt tünetek között egyéni különbségek lehetnek, a betegség lefolyásában általánosan négy szakaszt különböztetünk meg:
 

Pajzsmirigy és ásványi anyagok